Tespy program

A program az Európai Bizottság „Gioventù in azione” 2007-2013 elnevezésű kezdeményezéséhez tartozik, amely elsősorban a nem intézményes keretek között folyó oktatási formákat támogatja. Célja a 13 és 30 év közötti fiatalok mobilitását elősegítő európai programok támogatása. A program kiemelten foglalkozik a hátrányos helyzetű fiatalok programba való bevonásával, és ezen keresztül szeretne aktív és szolidáris európai polgárokat formálni, akik nyitottak más kultúrákra és szokásokra is.

A program olasz részről az Il Rinoceronte (http://www.ilrinoceronte.blogspot.com) nevű perugiai kulturális egyesület, magyar részről pedig a Csokonai Gimnázium Olasz Tagozatáért Alapítvány között valósult meg. A program megszervezéséért külön köszönet jár Gianluca Iadecolának, aki az egyesület vezetője, és aki hónapokig dolgozott azért, hogy mindez megvalósuljon. Köszönet jár másrészről Daniela Marcozzinak, aki nélkül ez a program nem valósulhatott volna meg. Nagy részt vállalt a szervező és előkészítő munkákban, illetve október óta minden héten tartott színház szakkört, hogy felkészítse a diákokat az olaszországi színházi tréningekre.

A program megvalósítására az Európai Unió a költségek 70%-át biztosította, ezen kívül Perugia város önkormányzata egy sikeres pályázat megírása után kiemelten támogatta ezt a kulturális cserét. Olyannyira, hogy hivatalosan fogadta a 25 fős csoportot, és erről a helyi sajtóban több cikk is megjelent. A költségek fennmaradó részét a Csokonai Gimnázium Olasz Tagozatáért Alapítvány finanszírozta, és kaptunk egy 1000 eurós hozzájárulást a debreceni Mele Café-tól is. Pályáztunk az Oktatásért Közalapítvány által kiírt pályázaton, illetve Debrecen város önkormányzata által kiírt pályázaton is. Az előbbitől nemleges választ kaptunk, a másodikról még semmilyen hírt. Mindenesetre ez volt az olasz tagozat első olyan programja, aminek a költségeit nem kellett a szülőkre terhelnünk.

A programban 10 diák vett részt magyar részről, és 12 fő olasz részről. A csoport legfiatalabb tagjai a mi diákjaink voltak, de akadályok nélkül boldogultak az olasz nyelvű környezetben, és minden túlzás nélkül mondhatom, hogy barátságok is kötődtek. Az olasz nyelv itt már egy olyan eszköz volt, amit intenzíven használtak reggeltől estig, hiszen minden instrukciót, minden feladatot ezen a nyelven kaptak meg. Kipróbálhatták a saját bőrükön, hogy annak ellenére, hogy sokszor hallják, hogy az olasz nyelvvel semmit nem lehet kezdeni, igenis van értelme az itteni tanulmányaiknak. Nem egyszerű dolog idegen nyelven követni két-három órás foglalkozást. Büszkék voltak magukra, hiszen egyáltalán nem szorultak sem az én, sem pedig Daniela segítségére.

A program fő témája a szolidaritás, a tolerancia és a népek közötti barátság volt. Az egyik délelőtt előítéletekről, sztereotípiákról volt szó egy több órás komoly beszélgetés keretében, aminek az eredménye végül bekerült az előadásba is.

A 12 nap alatt napi 4-5, az utolsó napokban viszont ennél hosszabb, több órás színházi tréningek, próbák folytak a szabadban, majd a színházteremben. Ezek nagyon kemény fizikai és szellemi megterhelést jelentettek mind az olasz mind pedig a magyar résztvevőknek.

A próbák között és után egyéb, könnyedebb programok is voltak, pl.: nemzetközi vacsorák (albán, magyar, olasz és maghrebi vacsora), városnézés, kirándulás Assisibe, előadás a teljes holdfogyatkozásról, és egy találkozó a Capodarco nevű közösséggel. Ehhez a közösséghez különböző fokú és súlyosságú fogyatékkal élő felnőttek tartoznak, akik már három éve szintén színházi foglalkozásokon vesznek részt. A találkozó során a mi diákjaink nagyon éretten viselkedtek, aktívan részt vettek a közös játékban, beszélgettek, sétáltak velük. Ez a találkozás mély nyomot hagyott bennük, lecsendesedtek, egy diáknál könnyeket is láttam, de elmondásuk szerint nagyon hasznos volt. A szállás is ehhez az élményhez kapcsolódott. Egy falusi vendéglátóhelyen szállásoltak el minket, amit szellemi fogyatékos fiatalok szülei azzal a céllal hoztak létre, hogy gyermekeiknek legyen hol dolgozni. Ezekkel a fiatalokkal nap, mint nap találkoztunk az étkezéseknél, és jó volt látni, hogy minden alkalommal anélkül, hogy szólni kellett volna, a mi diákjaink is segítettek a felszolgálásban vagy az asztal leszedésében.

A program Perugiában nagy visszhangot váltott ki. Több cikk jelent meg az érkezésünk előtt, és az ottlétünk alatt is, valamint egy alkalommal a helyi híradóban egy másfél perces összeállítás készült, ahol a mi diákjainkat is meginterjúvolták. Az előadás napján, 2011. június 18-án, szombaton már nem a helyi televízió, hanem az állami televízió, a RAI munkatársai csatlakoztak hozzánk, akik felvették a főpróbát és interjút készítettek két tizenkettedikes és egy tizenegyedikes diákunkkal, és még három résztvevővel olasz részről. Ebből a felvételből 2011 szeptemberében egy hét-nyolc perces összeállítás készült, és egy olyan műsor része lett, aminek a címe Storie, azaz Történetek. Ez a RAI2 csatornán ment adásba, és az olaszok elmondása szerint rossz nézettség esetén volt 4 millió nézője.

Az előadás már kinőtt az iskolai keretek közül, egy komoly mondanivalóval bíró profi előadás volt, ahol sok esetben a mieinknek olasz nyelven kellett improvizálnia. Olyannyira sikeres volt, hogy a kis színházterembe nem fért be mindenki, aki eljött, így kétszer kellett előadni.

Gulyás Éva